Vadló a karámban

December 9, 2014

Magasból nézem az üde, nyugodt, rezzenéstelen tájat körös-körül. Hideg a hajnali csönd. Ropogós, zúzmarás, gyönyörű táj. Középen egy apró fekete pont vibrál. Lüktető pont a csöndes vanságban. A pontra helyezem a fókuszomat, zumolok, újra zumolok , növelem a képet, eltűnik a táj.

Megérkeztem az érdeklődésem tárgya köti le a teljes figyelmemet, bele helyezem magam. Rá koncentrálok, közelről látom, a vibráló fekete pont valóságát, egy cukor karámba zárt erős, szilaj vadló, magányos, lassan fáradó táncát. A ló én vagyok, a karám a most, a vanság a minden ahova tartozom. A ló szemén keresztül nézek. Zöld fű... harmat... erdő... domb... völgy... folyó... minden irányban körülvesz a felfedezni váró, izgalmas, ködös, nagy tér, elérhető, ismeretlen messzeség... Éreznem kell, benne akarok lenni, meg akarom tapasztalni. Várj-várj meg tér, ne mozdulj! Jövök, sietek, egyre gyorsabban szaladok, mindjárt-mindjárt meglesz, keresem-keresem az utat...

Annyira akarom, nem győzöm kivárni, gyorsabban, gyorsabban, már csak egy kicsi és meglesz... körbe-körbe, mennyi szépség, amerre nézek hív, vár, szinte mozdulatlanul bevár engem... 

Belső hang: Ugorj!

Tudom, hogy... én tudom, hogy: itt az idő, hogy... Itt az idő, hogy... Itt az idő, hogy...

De nem ugrok. Közben egyre jobban félek, hogy lekéstem a pillanatot, gyorsabban, még-még-még gyorsabban...

De jó volna ugrani, vágtázni, szárnyalva repülni, parazsat prüszkölni, sebesen, tovább, tovább, és tovább. Akarom. Meddig még, mikor már?

 

Fááááj! Annyira fáj!

 

Nem adom fel, menni fog, ha nem hallja meg, megugrom. Csak még egy kört, és még egyet, amíg megérti, amíg kienged, amíg elenged. Bízz magadban és visszajövök!

 

Hisz bennem, elfogad szilajnak, vadnak, szeszélyesnek, szenvedélyesnek. Elenged, amikor majd megérti, hogy olyannak szeret, amilyennek én szeretem magamat. Olyannak, amilyen igazán vagyok. Majd akkor elenged.

 

Fááááj! Annyira fáj!

 

Feszülnek az izmaim, gyöngyözik a fényes izomkötegen feszülő izzadt rövidszőr fedte gyönyörű testem, szép ahogy méltósággal kűzdök, tudom, látványnak és tapasztalásnak is bentről és kintről szemlélve egyaránt. Tudom. Szeretek tetszeni, de nem így, bezárva. Az általam felkavart, rám ragadó por egyre vastagabb rétegben töri meg a fényemet, lehúz, megköt, lassan befed, eltűnök és megfulladok.

 

Körbe-körbe-körbe-körbe, hol a vége?

 

Valahol az elején van a vége... Ugye az elején volt a vége? Pont ott ahol bevezettél ide, ebbe a kifogástalan cukor karámba, hogy együtt nézzünk rá, hogy milyen szép innen a világ. És akkor te? Akkor te, kedvesen bezártál ide, hogy biztonságban legyek, hogy vigyázz rám, hogy megmaradjak épségben, hogy nehogy megérintsen bármi és bárki... De én nem csak ide való vagyok, én ott vagyok és leszek mindenhol, mindenben szabadon, energiát robbantva, szeretetet, elfogadást, megértést hintve lépteim nyomán amerre járok, ügetek, vágtázok, szárnyalok.

 

Most, most megint, most megint itt az idő, hogy... Nem ugrok.

 

Ha majd béke, nyugalom és csend kell, visszajövök ide a cukor karámba megpihenni.

Nyisd hát ki azt ajtót! Tárd már ki! Indulok, most indulok.

Tudom, hogy ott van a vége, az elején... Ugye ott volt a vége, az elején? Hol vagy? Félek?

Szédülök, forog és remeg a világom, foszlóban a gyönyörű táj, szétfoszlik, beszűkül a tér. Sötét van, csak a szívverésemet hallom... Porban fekvő remegés, zihálás, sípolás, csend... kitartott, hosszú csend. A fülemben zúg az utolsó gondolat: az elején a vége, a vége, a vége...

 

Fénytelen, tágranyitott szemekkel távolba meredő tekintetem lett a cukorkarám kapuja. Kint vagyok. Szabadon. Mindenhol, mindenben. Teljes nyugalom, mindent átjáró, magától levő béke, szeretet, teljesség...

Magasból pásztázva figyelek: üde, nyugodt, rezzenéstelen táj amerre nézek körös-körül. Hideg hajnali csönd. Gyönyörű zuzmarás pirkadat. Középen apró mozdulatlan fekete pont az ott hagyott testem, megugrottam az utolsó akadályt, szabad vagyok. 

Tags:

Please reload

Featured Posts

I'm busy working on my blog posts. Watch this space!

Please reload

Recent Posts

December 9, 2014

Please reload

Search By Tags
Please reload

Follow Us
  • Facebook Classic
  • Twitter Classic
  • Google Classic

Galántai Júlia

 

 

EMCC akkreditált

 
EIA Practitioner COACH és MENTOR

    :) álmaidból vágyat, vágyaidból valóságot (:
:):(: